Ahogy várakoztam ma az 5-ös buszra a Ferenciek terén, egyszercsak megpillantottam a teliholdat a templom mellett. Olyan hatalmas és tökéletesen kerek volt, hogy először nem is fogtam fel a látványt, hogy az nem egy reklámtábla, se nem közvilágítás, hanem a Hold.

Beragyogta az ég alját a tetők felett, gigantikus volt, mintha egészen közel volna (tegnap volt egyébként telihold, szuperhold és holdfogyatkozás egyben).

Megpróbáltam lefényképezni. De tudodmilyen fényképen a hold... meg bármi ami távol van... Apró. Észre sem vehető. Egy pötty - meg is nézheted lent, semmivel sem nagyobb a lámpáknál, persze messzebb van.

Aztán elkezdtem törni a fejem, minek akarom lefotózni. Itt álok, van még 6 perc a busz érkezéséig... addig "agyonnézhetem".

- Mégis mit akarok a képpel?

- Hát megosztani.

- De minek?

- Hát, hogy mások is lássák. 

- Jó-jó, de felnéznek és látják, ha akarják.

- De ez most annyira eksztra, olyan hatalmas, főleg így, hogy mellette van ez a nagy templom, még ahhoz képes is gigászi. Én azt akarom, hogy őket is nyűgözze le.

- De miért fontos ez neked?

- Hát mert azt akarom, hogy TŐLEM kapják, hogy ÉN nyűgözzem le vele őket. Hogy ÉN zsebeljem be az elismerést.

- Na szép. Itt állsz, kapsz az Univerzumtól egy ilyen pazar ajándékot, amiben gyönyörködhetsz... Aztán bumm, máris azon agyalsz, hogyan húzhatnál hasznot belőle.

- Ja, igen. Végülis, igen. Akkor inkább csak nézem, amíg megjön a busz... De azért ezt felírom, magamnak, hogy leírjam a blogba. Legalább azt lássák, hogy mennyire bölcs vagyok, ha már a Hold csodálatosságát nem kaphatom meg.