Említettem a facebook oldalamon egy jó Esther Perel előadást - ezen a linken nézhetitek meg angol nyelven - itt jegyezném meg, hogy imádom Perel latin akcentusát, többek közt azért mert élő bizonyítéka annak, hogy ma már igenis lehet érvényesülni akcentussal is.

Természetesen ő a párkapcsolatokról beszél, ebben az előadásban többek között arról, hogy mennyire megváltoztak a nemi szerepek is. Ennek kapcsán posztolom ezt a bejegyzést amit pár hete kezdtem írni.

...Elolvastam 2 nagyon jó könyvet (Mérgező szülők és Sorskönyv) és (sajnos) rengeteg tök fölösleges blogposztot, főleg olyanokat amik arról szólnak, milyen igazságtalan, hogy 30 fölött / válás után / gyermekkel / a mai világban / nőként stb. lehetetlen rátalálni az igazira.

Tényleg csak akkor tudunk ÉLNI, ha megtaláltuk az igazit?

Szeretnék pár észrevételt tenni:
- soha nem volt könnyű az igazit megtalálni, viszont...
- régen kutya kötelességed volt egy nem igazi mellett leélni az életed,
- ugyanazok a civilizációs találmányaink egyszerre könnyítik és nehezítik meg a pártalálást: már van lehetőségünk kipróbálni / kísérletezni mi a jó mielőtt döntünk cserébe a férfiak is élnek ezzel a lehetőséggel és aztán senki sem bír dönteni,
- nagy boldogság (lehet) a tökéletes párral leélni az életünket, és nagy boldogság egyedül élni is,
- másnak pont ugyanannyira nehéz/fájdalmas az egyedüllét mint nekem (vagy neked),
- (szerintem) nincs is mindenkinek tökéletes párja,
- nem törvényszerű / kiérdemelhető, hogy megtaláljuk 'A' társunkat,
- ezért aztán, se magunkat se mást ne ítéljünk el amiatt, hogy egyedülálló,
- a párkapcsolat kompromisszumot igényel - alkalmasint azt is felül kell bírálnod, hogy mitől vonzódsz vagy mit találsz "bénának", cikinek - kész vagy rá?

A továbbiakat pedig ki-ki igénye szerint használja, amikor úgy érzi, igazságtalan az élet, mind úgy kezdődik, hogy 'Régen... nőként'
- nem volt mosógép, mosogatógép, de még víz sem a lakásban...
- ha nem dúsgazdag nemesi családba születtél (98%), akkor látástól mikulásig (körmöd szakadtáig) házi vagy ház körüli munkát végeztél, aztán pedig gyakran elvették az egész gyümölcsét
- hozzáadtak ahhoz akihez a család érdeke megkívánta,
- ha senkinek nem kellettél jó esetben zárdába mentél, vagy valamelyik rokonnál húzhattad meg magad és besegítettél a gazdaságba,
- nem ültél le addig enni, míg mindenki meg nem kajált
- a szexet házasságon belül főleg gyerekcsinálásra használták, 
- a férjurad kuplerájba járt ha futotta rá.

...

Szerintem, ha ezekkel józanságra bírjuk a bennünk élő állandóan háborgó sárkányt tyúkanyót akkor az alábbiakon érdemes lamentálni:
- hogyan éljem jól az életem a jelenlegi körülményeim mellett (elválva, egyedül nevelve, gyermek nélkül, agyonhajszolva...),
- hogyan éljem úgy az életem, hogy a gyerekeimnek is kedvet hozzak a felnőtt élethez a jelenlegi körülményeim mellett*
- hogyan őrizzem meg a testi-lelki egészségem (figyelem eddig ez az egy pont ami, a jövendőbeli megtalálásában hasznos lehet)
- hogyan NE tekintsek minden hímnemű egyedre potenciális partnerként**.

Ha ezek mellett csodával határos módon közelebbi kapcsolatba kerülök egy férfival:
- ő tekintettel van-e az első háromra,
- nekem van-e energiám rá (azaz, hogy hasonlóan tekintettel legyek ő rá)

* nehogymá azt a defektes hitet örökítsem tovább, hogy csakis egy férfi mellett lehet boldog Valaki egy nő
** mert leredukálom az emberi kapcsolatok értékét, azzal, hogy csak az érdekel, hogy kellek-e neki és ez a férfiak számára is zavarbaejtő

 - BÓNUSZ TREK: attól még, hogy nem esünk kétségbe és tudunk egyedül is boldogok lenni, találkozhatunk egy igazival.

ps.: nekem is időnként összemorzsolódik a szívem, olyankor emlékeztetem magam arra, milyen szépen kisimult a legutóbb is. És* higgyétek el ez egyre könnyebb ;)

* tudom éssel nem kezdünk mondatot... remélem több elírás nem maradt a bejegyzésben.

Ezt meg nagyon szeretem hallgatni: