Már én is gyanakodtam, hogy túlságosan belelovalltam magam a férfiak hibáztatásába. Aztán az egyik zárt fészbúk csoportban valaki mesélte, hogy egy 50-es pasas azt találta mondani neki, nem ismerkedik 40+-os nőkkel, mert "ráncos az arcuk mikor nevetnek". Elszabadult az üzenőfal és ehhez hasonló…

Ezt a posztot valahogy úgy kéne megírnom, hogy jól jöjjek ki belőle. Nem fog menni. Mindamellett, hogy a szingliség mennyi előnnyel jár, én is szeretnék kapcsolatot, igaz, nem minden áron. Tudom, hogy a megoldást csak magamban találom. Ezért amikor nem láttam hol rontom el elmentem terápiába meg…

Idén nem csináltam adventi koszorút de még egy nyamvadt fenyőágat sem tettem keresztbe az ünnepért. Amúgy változó, hogy melyik évben mennyire teszem oda magam, bár áttekintve, egyre kevésbé, ami idén tetőzött - vagyis inkább fogott padlót. Mivel amúgy is ripityára van törve a szívem, inkább nem is…

Nagyon nehezen ment az idei év utolsó hónapjának a második fele. Ilyenkorra esik a születésnapom és karácsony - számomra mindkettő szeretteim körében nyer értelmet. A születésnapomon megleptek a barátaim, ami sokat javított az amúgy gyászos hangulatomon. Sajnos idén ismét búcsút kellet…

A blog címe onnét ered, hogy néhány éve, mikor épp volt barátom, elkezdtem felemelni a kanapét, hogy odébb tegyem. Erre elképedve pattant fel, miért nem szóltam neki, kivéve a kezemből a nálam 10szer nagyobb bútordarabot és csak ennyit mondott: - Ancsika! ÉN emelem. Sajnos ha egy nő sok időt tölt…