Nagyon nehezen ment az idei év utolsó hónapjának a második fele.
Ilyenkorra esik a születésnapom és karácsony - számomra mindkettő szeretteim körében nyer értelmet.
A születésnapomon megleptek a barátaim, ami sokat javított az amúgy gyászos hangulatomon.
Sajnos idén ismét búcsút kellet intenem valakinek, akivel egy rövid ideig nagyon közel voltunk egymáshoz, de azán kiderült, részéről ez búfelejtés volt és inkább tovább áll - ergó nem velem éli le az egész életét, nem kellek, nem vagyok az igazi, nem kellek eléggé.
Rettenetes!
Mondjuk annyiszor volt már rettenetes, hogy nem is tudom pár napnál tovább elhinni magamnak...
A lényeg, hogy elég rosszul érintett - finoman szólva - annak dacára, hogy a racionális felemmel hamar beláttam amit nem győzött ismételni a másik, hogy nem alkalmas párkapcsolatra. Több olyan dolog volt, amivel valószínűleg nem bírnék együtt élni, és eluralkodna rajtam, ha elérhető lett volna, ha megnyugodhattam volna mellette.
Sokan ismerjük ezt az érzést.
Talán minden kapcsolat velejárója ez a kételkedős fázis.
Amíg épül fel, rengeteg "kreatív" álmunk van a jövőnkkel kapcsolatban, amit majd együtt fogunk elérni... Aztán eljutunk a vágyott állapotba, a kapcsolat körvonalazódik, publikussá válik, mind a ketten elköteleződünk, felvállaljuk stb. (jelen esetben eddig már nem jutottunk el) És elkezdődik az "összecsiszolódás". Amit vagy túl él egy kapcsolat vagy nem.
Amikor megnyugodtunk abban, hogy a másiknak kellünk...
"kimutatjuk a fogunk fehérjét"
"lakva ismerszik meg az ember"
"új seprő jól seper"
...ha még eszembe jut pár idevágó közmondás, majd leírom.
Egyrészt abbahagyjuk a valónkat meghaladó energiabefektetést - színjátszást, megfelelést, udvarlást, akármit...
Ezzel egyidőben szembesülünk azzal, hogy a másik nem azért nem tett, vagy tett bizonyos dolgokat az életében, mert a korábbi körülményei kényszerítették.
Nos ilyenkor dől el, hogy ami megmaradt belőlünk az kompenzálni tudja-e azt ami valószínűleg soha nem lesz. Illetve, hogy képesek vagyunk-e önfegyelemre, áldozatokra - felismerjük-e, hogy ketten létre tudunk hozni valamit ami értelmesebb annál amit egyedül próbáltunk.
Hát én eddig nem találtam még meg azt aki ebben a közös buliban benne lenne...
