Az utolsó bejegyzéseim óta kb másfél év telt el, ezekről tudok beszámolni:

- a szingliség továbbra is tart;

- majdnem 1 hónapig jártam valakivel - igen udvarias volt, de nem tűnt túl lelkesnek, nagyon megkönnyebült mikor mondtam, hogy én ezt nem tudom így csinálni;

- rendszeresen meditáltam egy buddhista közösséggel - a karantén óta eleinte online meditáltunk, aztan visszatert a személyes, de én hanyagolom ezt;

- lediplomáztam - eleg furcsa volt a karantenos felev, meg a disszertáció osszeállítása is, de mire odáig jutottam, már csak túl szerettem volna lenni rajta, a megelőző másfél év munka + egyetem + két másik képzés egyértelműen túlvállalás volt, de semmit sem voltam hajlandó felbehagyni;

- nagyon kevés munka adódott - ez eléggé megviselt, kevésbé anyagilag, mint érzelmileg, jó hasznosnak lenni. Ugyanakkor édesapám állapota miatt ez a kenyszerpihenő jókor jött;

- apukámnál alzheimert diagnosztizáltak, es vele foglalkoztam sokat - na ez nem valami hálás feladat, nem részletezem, de úgy érzem, hogy sokszor kiszívja belőlem az összes életerőm;

- rekord mennyiségű időt töltöttem a lakásomban egyedül - tudom, hogy baromi nehéz ez az időszak bulik, éttermek nélkül, de szerintem a legnehezebb azoknak a szingliknek, akik home officolnak is, vagy nincs munkájuk ugyanakkor igyekeznek tartani a karantént. Én apu miatt igyekszem, így lassan egy éve szinte folyamatosan egyedül vagyok. Egyrészt teljesen mizantrop lettem, másrészt jól esne néha valami pozitív megerősítés a környezetemtől, ami nincs;

- örökbe fogadtam egy cicát - Franciska cica maga az áldás, egyszemélyben ördög és angyal �.