Ezeket a gondolataimat a lenti idézet kapcsán fogalmaztam meg. Én nem kaptam vallásos nevelést. Mindig is racionális és kiváncsi voltam, sokat olvastam. Mégis egész fiatal koromban titkon reméltem, hogy történik valami ami meggyőz, vagy egyszerűen csak egy nap hittel ébredek - mindenesetre úgy…

Az utóbbi hónapokban - mondjuk azt hiszem egy élet után - elkezdtem elengedni dolgokat. Egyszercsak beütött, amit már régebben megfogalmaztam, hogy annyi szarral vettem körbe magam, hogy folyton úgy érzem mindenem megvan, ezért nem lépek azok felé a dolgok felé amikre VALÓJÁBAN vágyom és szükségem…

Nem tudsz másnak erőt adni, amíg ahhoz nem vagy elég erős, hogy magadat felemeld. . Addig nem az ő valódi szükséglete határozza meg a segítségedet, hanem az, ahogy az ő tükrében látni szeretnéd magad. Ha elég erős vagy, hogy magad felemeld, nincs már szükséged kedves tükörképre és távolabb tudsz…

Most, hogy "kapuzárási pánikom" van, egyszercsak megfogalmazódott az is, hogy életem (eddigi) leghangsúlyosabb időszaka valahogy 16-30 éves korom közt volt. Ezt úgy kell érteni, hogy nem csak akkor történt nagyon sok igazán izgi dolog az életemben, de akkor még sok dolog történt először az…

A múlt héten sikerült kimondanom valamit - "felvállalnom magam előtt" - azt, hogy fukar vagyok a dícsérő szavakkal. Illetve amikor dícsérek, gondosan ügyelek, hogy minnél személytelenebb és elkentebb legyen, például nem egy konkrét dologért dícsérek, vagy úgy, hogy abban ne legyen benne, hogy nekem…

Kb. 10 éve mentem először terápiába, mert nagyon megviselt anyám halála és 3 gyors egymást követő szakítás. Akkor is tudtam, hogy a pszichoterápia nem betegséget gyógyít. Nagyon örülök, hogy elmentem, mert végre elkezdtem a közelembe engedni valamit, ami serdülő korom óta környékezett. Az…