Kb. 10 éve mentem először terápiába, mert nagyon megviselt anyám halála és 3 gyors egymást követő szakítás. Akkor is tudtam, hogy a pszichoterápia nem betegséget gyógyít.

Nagyon örülök, hogy elmentem, mert végre elkezdtem a közelembe engedni valamit, ami serdülő korom óta környékezett. Az önismeretet.

Azóta újabb és újabb módszerekkel, emberekkel járok ezen az úton, sőt tanulni is elkezdtem.

Nap mint nap új felfedezést teszek magammal kapcsolatban. Válaszokat arra miért kerülök visszatérően helyzetekbe, amelyek nem okoznak örömöt.

Ez a karácsony, köszönhetően az utóbbi csalódásomnak egy egész nagy adag ilyen felismeréssel ajándékozott meg.

Egyszer egy ismerősöm azt mondta, milyen érdekes, hogy sokszor előbb felismeri egy társaságban ki a pasim, minthogy bemutattam volna, mert valahogy ugyanolyan a nézésük. Ez nagyon sok éve hangzott el, de mindig újra eszembe jutott. Mert újra és újra érzelmileg elérhetetlen alakokkal jöttem össze.

Ma olvastam egy interjút Dr. Máté Gáborral az ADHD kialakulásáról - mármint, hogy szerinte hogyan alakul ki. Én az ADHD tünetegyüttest nem gondolom betegségnek, inkább valami karakterjegynek. Mindenesetre magamon és az exeimen is felismerem. Máté szerint ez összefügg a koragyerekkorban megélt stresszel: "...Bekapcsoljuk a tévét ahelyett, hogy egymáshoz kapcsolódnánk.... Hiába vagyunk körülvéve emberekkel, nem a kapcsolatok száma a meghatározó, hanem azok minősége. Hogy mennyi intimitás, mennyi megértés van jelen egy ember életében."

Azután egy TED előadás jött szembe, ez is szíven talált.

Remélem ez a 20 perces film neked is segít rájönni egy saját eltemetett igazságra!

Mi az én hazugságom (fel nem ismert igazságom)?

A hazugság amivel engem könnyű kelepcébe csalni a szeretet. Pontosabban az, amit érzek, amikor azt gondolom szeretve vagyok, az nem szeretet, de ha ezt megkérdőjeleztem, az büntetést vont maga után.

Hol kezdődött el? 

A szüleim érzelmeinek fókuszában egy szegény, törött szárnyú, sérülékeny lény állt - szeretetük egy sajnálattal keveredő keserédes érzés volt. De kinek szólt ez valójában? Magukat látták bennem, saját maguk összetört szívű kisgyermek énjét sajnálták. Nem tudtak befogadni, hiszen ők sem tapasztalták meg mi az a tiszta, nyílt szívű szeretet. Két összetört szívű, felnőtt testbe és felelősségbe zárt kisgyermek, aki bennem önmagát látta. Megtanultam hogyan kell ezt tükrözni és hogyan kell érzelmi biztonságot adni. Megtanultam, hogy hogyan tartsam meg az összetört gyermekszívet. Azt tanultam meg, az a szeretet amikor én tartom meg a másikban lakó sérült gyermeket.

Csakhogy ez a felnőtt-kisgyermek éretlen, egocentrikus, rengeteg fájdalmat okoz a környezetének mivel nem rendelkezik az empátia, az érzelmi stabilitás és a felelősségvállalás képességével. Amit én előbb-utóbb elutasítottam, mert megváltoztatni nem tudtam.

* Madách I.: Az ember tragédiája

Köszönöm P. Katinak, hogy átgondolta velem ezt a bejegyzést.