A múlt héten sikerült kimondanom valamit - "felvállalnom magam előtt" - azt, hogy fukar vagyok a dícsérő szavakkal. Illetve amikor dícsérek, gondosan ügyelek, hogy minnél személytelenebb és elkentebb legyen, például nem egy konkrét dologért dícsérek, vagy úgy, hogy abban ne legyen benne, hogy nekem tetszik, én örülök, nekem ízlik... valami.

Tudtam persze előtte is, volt is nem egy olyan helyzet amiben tisztán látszottak a következményei. Csak párat említek, néhány éve egy csoport lezárásakor jelezte vissza valaki, hogy mindig úgy érzi, szigorú vagyok, vagy meg kell felelnie nekem, ugyanez tükröződött vissza, amikor valaki azt mondta, hogy sokáig azt gondolta, hogy beképzelt vagyok és lenézem - mindaddig amíg barátkozni nem kezdtünk. Aztán volt olyan kapcsolatban is, hogy amikor valamire ezt mondtam "ügyes vagy", a másik úgy érezte, hogy ezt nem teljesen komolyan mondom.

Persze azt is fontos megemlítenem, hogy a kritikával bezzeg nagyvonalú vagyok. Szóval így teljesen érthető a kimenete a dolognak. Tudom hol sajátítottam el ezt a működést, azt gondolom, hogy a változás kezdete az, hogy elkezdtem tisztán érzékelni a következményt.

Még az is ehhez tartozik, hogy természetesen ahogy a külvilág felé, úgy magammal is szűkmarkú vagyok, a tükör itt is működik: magamban is csak a javítani valót jegyzem. 

Ebben az értelemben olyan vagyok, mint egy fekete lyuk, bemegy az energia, de ki nem jut belőle(m).

Szóval múlt héten megfogadtam, hogy elkezdek dícsérni.

Nem sikerült.

Helyette ismerkedtem azokkal a gondolatokkal, amikkel eltántorítom magam ettől - még félreértik, akkor engem le fognak értékelni, na majd a következőnél...

A dolog úgy fest, ezt a végtelenségig folytathatom, magától nem fog jönni.

Ezért kitaláltam magamnak egy edzésprogramot :D

Ez lenne a dícséret hete. Beosztom melyik nap mit, vagy milyen dolgokért dícsérek meg másokat, és a nap végén össze is írom, mit tapasztaltam. Plúsz lesz olyan nap is, amikor túlzásokba kell esnem.

És hogy mit várok ettől? Hát egyrészt azt, hogy az egy hetes intenzív edzés után megmarad valami ebből a szokásból. Aztán azt, hogy az emberi kapcsolataimba több bizalmat hoz. Nem utolsó sorban pedig azt, hogy magammal kapcsolatban is változik a véleményem :)