Most, hogy "kapuzárási pánikom" van, egyszercsak megfogalmazódott az is, hogy életem (eddigi) leghangsúlyosabb időszaka valahogy 16-30 éves korom közt volt.

Ezt úgy kell érteni, hogy nem csak akkor történt nagyon sok igazán izgi dolog az életemben, de akkor még sok dolog történt először az életemben. Rengeteg új élménnyel lettem gazdagabb és még hittem abban, hogy "ez még csak a kezdet".

Aztán egyszercsak most lett.

És kezdem sejteni, hogy ez a felfelé rohanó hullámvasút kezd túllenni a csúcson.

Ezért azt tanácsolom mindenkinek, akinek gyereke van, vagy fiatalabb testvére, vagy fiatalabb barátai, hogy figyeljen oda rájuk, és segítsen nekik minél jobban megélni, a minél szuperebb első élményeket.

Tegyünk meg mindent, hogy tényleg emlékezetes 20-30 év legyen az másnak is!

Mondjuk el nekik, hogy:

1.) fontosak azok a bulik, fesztiválok, kiállítások, hobbik, alkalmi munkák... ezek lesznek AZ EMLÉKEK, ezért, fontos, hogy kikkel és milyen körülmények közt élik meg. (ebben van felelősségünk, hogy ja igénylik segítsünk pakolni, ki-/fel-/beöltözni, bevásárolni, felkészülni, legyünk elérhetőek, ha "para" van ...és ne dörgöljük az orruk alá, amire maguktól is rájönnek ;-) )

2.) de nem kell túlstresszelni, nem csak egy lehetőséget kapnak.

És végezetül még az nagyon fontos, hogy mindez csak humbug! Mert a legjava mindig épp most van! Ne legyintsünk, hogy most már úgyis késő, minek... ! Épp ellenkezőleg, amit eddig tapasztaltunk, még csak a tapasztalatgyüjtés volt, amit most valami hasznosra fordíthatunk :)