Az a jó a blogolásban, hogy már most kaptam olyan visszajelzéseket, gondolatokat, amiket amúgy nem kapnék meg.

Közeli barátoktól jött a kérdés - tényleg többen is megkérdeztétek -, hogy jó de mi a célod ezzel, mi értelme van, mit szeretnél kifejezni, kiknek írsz?

Egy idegennel csetelve felmerült, hogy is vagyok én a feminizmussal, ha már így kiírtam.

Valamint üzenetekben is kapok érdekes cikkeket.

Köszönöm és várom a további visszajelzéseket, ötleteket!

Szóval, mi a célom vele? Egyrészt önreflexió, nekem segít megnevezni a saját életemet meghatározó értékeket. Másrészt úgy gondolom, még mindig az az uralkodó nézet, hogy az embernek párban (lehetőleg házasságban) kell élnie, és ennek mentén deffiniáljuk a boldog- vagy teljes életet, pedig a statisztikákból tudjuk, hogy a házasságok kb. fele válással végződik, "A 2011-es népszámlálás idején a 20-39 éves nőtlen, hajadon családi állapotú népesség 11,6 %-ának se élettársa, se gyermeke nem volt, teljesen egyedül élt." Az emberek igen nagy része egyedülálló, mégis úgy tekintünk erre mint rendellenességre (tudat alatt én is). Szeretném, ha az együtt, külön, vagy egyedül állapota egyenrangú lenne és egyiknek vagy másiknak az előnyei nem degradálnák a többit. Ezért írok arról, hogy én hogyan élem meg, milyen élmények érnek ezzel kapcsolatban, milyen jó és rossz élmények járnak együtt a "szingli" életmóddal és mit gondolok az ezzel kapcsolatos témákról.

Kiknek írok? "Mindenkinek aki szereti". Na jó, írom azoknak a szingliknek, akik az előbb vázolt helyzetet sok önváddal élik meg, vagy akiket a környezete nyaggat emiatt. Írom azoknak, akik soha, vagy ritkán voltak szinglik és kíváncsiak milyen lehet. Természetesen mindenkinek írok, akit érdekelnek az írásaim.

Milyen feminista vagyok én? Hát botcsinálta, műveletlen és nem tudományos. Nem tanulmányoztam a feminista szakirodalmat. Addig tekintem magam feministának, amíg él az álláspont, hogy a nők hagyják csak a férfiakra a döntéseket és a gondolkodást, ne akarjanak érvényesülni a munka világában stb.. Én úgy gondolom a nők és a férfiak egyenrangúak, néhány kivétellel - szellemi és fizikai - képességeink is egyeznek. Nem lehet közöttünk egy előre lerögzített hierarchiát felállítani. Mindig a helyzet és két fél megegyezése határozza meg ki a kompetens, ki milyen feladatokban milyen erőbedobással vegyen részt. És nem igaz, hogy régen bezzeg minden jobb volt - régen még szarabb volt, ne felejtsük el a háborúk után mennyi özvegy maradt, akiknek a kiszolgáltatottságával rendre vissza is éltek.

Lássuk mi maradt még a zsákomban... egyelőre semmi.

Biztos te is észrevetted, hogy az ismerősökkel általában ugyanazok a témák jönnek elő egy idő után, hiszen jól ismerjük egymást. Van aki pont ezt szereti, mert biztonságos terep. Nekem nagyon fontos az újdonság, az új impulzus. Ezért is kezdek újabb és újabb dolgokba, ezért tanulok a mai napig. Egész életemben fiatalabbnak néztek a koromnál, ma úgy gondolom ezt részben ennek a kíváncsi, újdonságkereső alkatomnak köszönhetem. Arra bíztatlak téged is, ha van bármi amit úgy érzel már késő lenne elkezdeni, azonnal kezdj hozzá!