Az utóbbi hónapokban - mondjuk azt hiszem egy élet után - elkezdtem elengedni dolgokat.

Egyszercsak beütött, amit már régebben megfogalmaztam, hogy annyi szarral vettem körbe magam, hogy folyton úgy érzem mindenem megvan, ezért nem lépek azok felé a dolgok felé amikre VALÓJÁBAN vágyom és szükségem lenne.

Úgy kezdődött, hogy egy reggel ráírtam egy papírra, hogy 

"MI A LEGESLEGJOBB?"

Ugye?! Én legalábbis már tényleg azt sem tudtam mi nekem a maximum, amire csak vágyom.

Mindig az elérhetőből választottam, esetleg a kicsit selejtesből, mert az még könnyebben elérhető, aztán foltozgattam. Sok esetben bevállt!

Csakhogy ez annyira rutinná vált, hogy lassan már elképzelni sem tudtam valójában mi volna az ideális.

És mivel ott voltam a langyos vízben, a nem teljesen szar dolgokban fürdőztem, elfogyott a motivációm.

Aznap rájöttem, hogy ha nem tűzöm ki magam elé célul a legjobbat, akkor nincs tovább, szóval nincs veszíteni valóm.

Ez tulajdonképpen mindenre érvényes, elkezdtem leselejtezni a holmijaimat, meghirdetni, odaadni a dobozokban álló, gyűlő tárgyakat és ha kell olyanra cserélni aminek tényleg hasznát veszem. Újra értelme lett a munkának és még komolyabban veszem a tanulást.

Azért ahogy írtam, nagyon sokat köszönhetek a korábbi hozzáállásomnak, ami a bölcs kompromisszumnak tűnt, de valójában megszokott megalkuvássá vállt. Most igyekszem visszatalálni az eredeti funkciójához és tisztázni magam számára a motiváló értékeket. :)