Tegnap vendégségben voltam. Tüntetni indultam, de lekéstem, így kerültem helyette síelős aláöltözetben, 3 rétegben egy jól fűtött lakásba. Mondhatni csak párok voltak, de ez nem teljesen igaz. Mindegy, ezer éve ismerjük egymást mind, szóval mint egy nagy család... rájöttem, végleg kivontak a forgalomból, ismerkedésben lejárt a szavatosságom. Ha élelmiszer lennék Francia vagy Cseh országban, már a jótékonysági szervezetek raktárában várnám az újrahasznosítást.

Az volt a terv, hogy pizzát fog sütni a vendéglátónk. Majdnem, mert helyette a vendégek sütötték. O. isteni házi kovászos tésztát hozott, erre került a mindenféle. Most bepótoltam az egész decemberi lemaradásomat, az összesből ettem. Biztos azért nem találtam meg az igazit, mert alig-alig főzök, és soha nem sütök, főleg édességet nem, mert még soha sem sikerült egy normális tésztát csinálnom. Meg mondjuk azért se, mert egy hét múlva úgy dobok mindent ki, hogy kb. 1 adag hiányzik belőle, viszont 5 centi angóra penészt növeszt a lábos fedőig. Mint ma a lencse maradék. Meg egy bontott tejföl. Meg a joghurt. Meg a levet eresztett zöldség. Basszus átérzem minden kihajított élelmiszerem rezgését! Még az éhezőkig sem jutottak el, csak a kukába. Pedig biztos nekik is voltak álmaik! Hamvadó kis cigarettavég...